A rendszerváltás óta eltelt több mint tíz év a magyar kriminalisztikatörténet legszínesebb korszaka volt, amely számos tapasztalattal teheti gazdagabbá a társadalom egészét és a jövő rendőrgenerációit. A társadalomnak szembesülnie kellett egy árhullám-szerű bűnözön hatásaival, az egyén biztonságérzetének válságméretű megingásával, a rendőrségnek pedig olyan tömegű és minőségű bűnözéssel kellett megküzdenie, amelynek kezelésére létszáma, felkészültsége és lehetőségei sem voltak elégségesek. Mindezt még nehezítette, hogy a testületet sem kerülte el a rendszerváltást megelőző általános gazdasági, politikai és erkölcsi válság. Mindezek közepette meg kellett kezdeni a demokratikus jogállam irányába fejlődő rendőrség jogi alapjainak és szervezeti struktúrájának kiépítését.